2012. 12.12. Bajban a Mikulás (Negyedikesek történetei)

• Bandicz B. Barnabás
• Galambos Réka
• Réger Henriett

Bakis hatodika

December 3. án, a majom is felmászott volna a falra, olyan rendetlen volt a 4.osztály. Zsírkréták repültek az égbe, rajzszögekkel kiakasztott meztelen Mikulások tarkították a falat, ilyen volt, amikor a 4. osztály izgult a mikulásnap miatt. Néztek jobbra, néztek balra, mikor jön a Mikulás? Idén is lesz szakálla? Rénszarvassal jön, vagy már haladt a korral, és egy kombájnnal érkezik?

• A sálamat teszem rá, hogy nem kombájnnal, hanem egy teherautóval jön!- mondta Erik.

- Ti mind birkák vagytok!- mondta Ricsi. – Mikulás nem is létezik! A Jóska Miska hozza az ajándékot. Ez egyértelmű.

Hamar eljött a 4.- e. Egy kicsit lenyugodtak a gyerekek. Jobban átgondolták a dolgot, és rájöttek, hogy a Mikulás még úgysem jön. Szomorúan ették a reggelijüket, amikor hirtelen, meghallottak valami csilingelést. Először halkabban, majd egyre hangosabban, mire előbukkant a Mikulás, egy ajtó mögül. Fehér, földig érő szakálla volt, és mosolygott.

• Ho, ho ho, köh, köh... Azt hisszük egy kicsikét eltévesztette az időt…- kezdte egy tanár.
• Ó, ez kellemetlen! De már nem mehetek vissza! A rénszarvasaimnak csak egy visszaútra van erejük! De mi lenne, ha át aludnám azt az időt, ami ez idő és a között van amikor jönnöm kellett volna.

És az idő telt.

• Szerintetek tényleg ő az igazi mikulás?- kérdezte Erik.
• Szerintem egy titkosügynök, aki ki akarja szívni az agyunkat. - mondtam halál nyugodtan én.

Eltelt egy kis idő azóta, hogy az „agyra éhes szörnyeteg” eljött hozzánk. December hatodika volt. Ilyenkor kellet volna valójában jönnie. Ám ekkor újra csengő szó hallatszott, és a 4.- esek kirohantak az udvarba. Egy nagyobb szakállú, testesebb, és kérgesebb arcú Mikulás jött. Még egy. A tanár kijött, de azonnal el is ájult. A másik Mikulás is kijött.

• Ne higgyetek neki, én vagyok az igazi Mikulás! Ez egy álruhás gazfickó! Hasznot akar húzni belőletek ez a… ez a…
• Bizonyítsd be, hogy te vagy az igazi Mikulás!- mondták a gyerekek.
• Egy napot kérek. - mondta a „Mikulás”

Eltelt a nap. A korán jött Mikulás, még nem ébredt fel. Igen hangosan horkolt, és elég mélyen aludt. Így azt sem hallotta, amikor a másik Mikulás beosont hozzá, és halkan felesleges volt, mivel a Mikulást, egyelőre hat szekérrel sem lehetett volna felébreszteni. Benézett a fiókba. Ott volt. Halkan kivette, és ellopakodott vele. Lement az étkezőbe. A gyerekek ott reggeliztek éppen.

• Ho, ho, ho, megjött az igazi Mikulás! Gyertek, gyerekek! Bizonyítékra vágytok? Hát megkapjátok!- a gyerekek odamentek.
• Itt az ajándék!- és elővette a lopott zsákot. Egyik csomagot adta a másik után.
• Héj!- szólt az egyik gyerek. – Ez a csoki félig már meg van rágva!
• Ó, hát az…- mondta az álmikulás.- Túl nehéz volt a zsák…
• Hát akkor már nem kétség, hogy te vagy az igazi Mikulás, de erre a játékra az van karcolva, hogy Lórinak, de én Réka vagyok!
• A cikcakkos cápafogát! Lórinak akartam adni!- ekkor lejött a Mikulás, ásítva.
• Hazudtál! Nem is te vagy az igazi Mikulás, mert nem hoztál ajándékot!
• Gyerekek, nem csak játékot lehet ajándékba adni.
• Hát még mit?
• Mondjuk egy mesét. Üljetek le! Mindjárt, elkezdem…

El is kezdett mesélni, de nem akármiről, hanem a világ legnagyobb erejéről, a szeretetről. Így fejezte be:

• Ezért fontos gyerekek, hogy mind szeretetben, és békességben éljünk.

De a mai gyerekek, természetesen, nem értették meg mit akart mondani a Mikulás. Elmentek, az álmikulással. A Mikulás szomorúan elment, és búslakodott sokat azon, hogy a gyerekek nem hittek benne. Eljött a december 24. Vele együtt eljött a Jézuska is. Ezen a gyerekek már meg se lepődtek. És magával hozta a gyerekek régi ismerősét, a Mikulást.

• Úgy tartjátok, hogy ez az ember egy csaló?
• Igen!- mondták határozottan a gyerekek.
• Hát akkor, had mondjam meg, hogy akit ti a valódi Mikulásnak hisztek, minden mikulás alkalmában más gyerekekből húz hasznot. De ha nekem nem hisztek, higgyetek neki. – és egyet suhintott a karjával.- Egy ember se fog ma hazudni. - mondta.

A gyerekek megszólaltak, szinte egyszerre.

• Te vagy a hamis Mikulás?
• Hát miért, ki lenne, persze, hogy én. - szájára kapta a kezét.

A gyerekek bocsánatot kértek az igazi Mikulástól, a hamisat letartóztatták, és a gyerekek ezentúl, mindig szeretettel fordultak egymás felé. Ez, a bakis hatodika története

Bandicz B. Barnabás: Mikulás az úton

.

Az elveszett Mikulás

Egy ködös este, mikor kiraktuk az összes csizmát, vidáman feküdtünk le az ágyba. Gyorsan elaludtunk, mert vártuk a reggelt, kíváncsiak voltunk, hogy mit rak a Mikulás a csizmánkba. Ám reggel nagyot csalódtunk. A csizmák teljesen üresek voltak.

• Anyu a csizmámba nincs csoki!- mondta a kisöcsém.
• Hogy, hogy?- kérdezte anya és odajött a csizmákhoz.
• Nem tudom.- válaszoltam én és lehajtottam a fejemet.

Elmentünk az iskolába. Ott se jött senkihez a Mikulás. Mindenki szomorú volt.

• Hé, lehet, hogy elveszett!- mondta a barátnőm
• Tényleg!- válaszoltam én.
• E-e elveszett?- kérdezte Sztelli, és kérdően rám nézett.
• Igen, elveszett, va-va vagyis csak lehet, hogy elveszett.- válaszoltam én és elkezdtem gondolkodni.

Nem telt bele sok idő, rájöttem, hogy tényleg eltűnt. Elhatároztam, hogy holnap elindulunk Mikuláskereső útra. Sztelli a barátnőm és én.

• Na, akkor minden megvan, indulhatunk az Északi-sarkra.- mondtam és felvettem a hátamra a táskát.

Sztelli és a barátnőm már kint vártak.

• Mehetünk!- jelentettem ki.

Két nap múlva félúton jártunk. Az idő nem volt kegyes hozzánk. A hó utolért minket, mint jég a vizet. Sztelli teljesen kivolt, és a barátnőm beleesett a patakba.
- Aj, ez már a negyedik  hal, amit kihúzok a gatyámból, érjünk már az Északi-sarkra!- mondta a barátnőm.
- Oké itt vagyunk!- válaszoltam én és kihúztam a lábam a hóból.
Egyszer csak látunk egy nagy ketrecet és benne a Mikulást segítségért kiabálva.

• Nézzétek, ott van, szabadítsuk ki! – mondtam és rámutattam a ketrecre. Hát így meg kell mondjam, hogy sikeresen kihúztuk a Mikulást a bajból.
• Mond csak Mikulás bácsi, hogy, hogy ide kerültél?- kérdeztem én és kinyitottam a ketrecet.
• Hát kicsim egy nagy fekete felhő közeledett hozzám és egy robbanékony karácsonyfadíszt dobott rám, aztán amikor felébredtem az ájulásból már a ketrecben voltam. Azt nem tudom, hogy ki lehetett.
• - Köszönöm, hogy megmentettetek!- mondta a Mikulás és átölelt minket.
• - Szívesen! – válaszoltuk egyszerre. Hát így mentettük meg a Mikulást.

Kerestély Boglárka: Mikulás a ketrecben

 

Az elrabolt Mikulás

Évente jön a Mikulás hozzánk. Minden gyerek szorgalmasan pucolja a csizmákat. Én is mindig úgy várom a Mikulást, ahogy csak lehet. Szépen várakozom, mint egy jó kislány, aki szereti a Télapót.

• Egy kicsit késik a Télapó! – szomorkodtam.

Mindenki el volt keseredve, mert már öt napja kellet volna jönnie. Ez furcsa volt. Egyszer csak jött jó barátom rénszarvasa. Egy levelet hozott, Mikulás küldte. A levél így szólt:
„Kicsit késni fogok az ajándékokkal, mert elakadtam egy nagy sáros pocsolyában, remélem, majd megtalálsz az iskola közelében. Szeretettel Mikulás”
- Ez szörnyű!!!!!!! – gondoltam.
Anya eljött értem az iskolába. És akkor jött egy rabló. Megláttam, hogy el akarta rabolni a Mikulást. Nem szóltam anyunak, mert tudtam mit fog válaszolni:

• Miket beszélsz kislányom a Mikulás, nem tudja ki vagy! – motyogtam magamban, biztosan ezt mondaná.

Ezt meghallotta anya.

• Mit motyogsz lányom? - kérdezte.
• Semmit! – válaszoltam.

A Mikulás már rég az Északi-sarkon volt. Nagy szerencséje volt, mert innen indult el ajándékot venni és osztogatni. A rabló nem hitte, hogy igazi a Mikulás, ezért ott rakta ki ahol még a madár, se jár.
- Hm, most megint meg kell tennem azt a hosszú utat, amit már megtettem. Már rég ott kellene lennem a gyerekeknél. Biztosan csalódottak, mert már öt napja ott kellett volna lennem. – gondolta a Mikulás.
- Meg kell oldanom, hogy reggelre tele legyenek a csizmák, cipők, bakancsok. Felhívom régi ismerősömet Réger Henriettet. – gondolkozott.
Fel is hívta:

• Haló, Henriett? Te vagy az? – kezdett el telefonálni.
• Igen! Tessék, mit kell tennem? Előbb mondja meg ki ön. – érdeklődött Henriett.
• Én vagyok Mikulás, hát nem emlékszel, én küldtem a levelet. Meg kaptad?
• Igen,  most, hogy mondod. Mit kell tennem?
• Hát elraboltak és csalódottak biztos csalódottak a gyerekek.
• Igen láttam, hogy elraboltak. Hát igen, sajnos eléggé csalódottak a gyerekek.
• Tudnál segíteni?
• Hát hogyne öreg barátom. Szólok apunak. Emlékszel még rá?
• Kire, a jó Vilire?
• Igen. Hova jöjjünk?
• Mondom a címet: Figyelj! Északi-sark Kossuth Lajos utca 75. Jó?
• Máris megyünk.
• Szia!
• Szia!

El is mentünk érte, megtaláltuk. Elvittük Véméndre és boldogan kiosztotta az ajándékot. Megköszönte a fuvart és a jótettet. A gyerekek is boldogok voltak. Henriett meg dupla ajándékot kapott.

Kerestély Boglárka: Segítség a Mikulásnak